Deák Ferenc
(1803. október 17. Söjtör – 1876. január 28. Budapest)

1845-ben a Védegylet tagja lett, de politikailag Kossuth és Széchenyi eszméi között állt. 1847/48-ban ismét követ lett, de csak március közepén kapcsolódott be az érdemi munkába. Április 11. és szeptember 11. között igazságügyi miniszter, Batthyány Lajos miniszterelnök jobb keze, Windisch-Grätz támadásakor a bicskei küldöttség tagja. Pestrõl nem tudott eljutni Debrecenbe (Zalaszentgrót képviselője volt), ezért visszavonult kehidai birtokára (ma: Kehidakustány) 1851-ben Schmerling osztrák igazságügyminiszter felszólította, hogy vegyen részt az igazságügyi reformok tárgyalásában, de ezt nem vállalta el. 1854-ben a pesti „Angol Királynő” szállóba költözött, magatartásával a passzív ellenállás vezéralakjává vált. 1855-ben az MTA elnöke lett.

1860. december 29-én Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadatás előtt álló februári pátenst, amivel azonban Deák nem értett egyet. Az 1861-es országgyűlés előtt részt vett az országbírói értekezleten, Pest belvárosi képviselője és egyben az ún. felirati párt vezére lett. Május 13-án elmondta felirati beszédét és javaslatát, miszerint szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as alkotmány visszaállításáért. Annak visszautasítása után, augusztus 8-án újat szerkeszt. 1865. április 15-én a Pesti Naplóban megjelenik az ún. Húsvéti cikke, amelyben a jövőbeni kiegyezést körvonalazza. Az 1865-ös országgyűlés pártja győzelmét hozza meg számára. 1866-ban egy újabb császári meghallgatás alkalmával gróf Andrássy Gyulát ajánlja miniszterelnöknek. 1867-ben Kossuth Deáknak címezve megírja a kiegyezésellenes ún. Kasszandra levelet. A kiegyezést követően visszavonul a politikától, de haláláig neve tartja össze különböző platformokból álló pártját. A Kerepesi temető egyik mauzóleumában nyugszik